Könyvismertető
“Ez a könyv műfaja szerint nem politikai emlékirat” – írja műve bevezetőjében a szerző, a Kazak Köztársaság elnöke. Ez elsősorban azt jelenti, hogy Nazarbajevet nem az érdekli leginkább, hogy vele, a régi, igen sok és igen magas pozíciót betöltő politikussal mi történt, hanem hazájának sorsa izgatja. ; Arra keresi a választ, miként, milyen okok szövevénye következtében vált Kazakisztán függetlenné, milyen lehetőségek állnak az ország előtt, milyen alternatívákat biztosít számára a geopolitikai helyzet, a közelebbi és a távolabbi múlt, mire “predesztinálja” a mai világállapot, milyen feladatok, sürgős vagy hosszú távú tennivalók állnak előtte stb. A politikus többször is elutasítja, hogy teoretikusnak vagy tudósnak tekintsék, és könyvéből kiderül: tudományos szinten ismeri Kazakisztán egész, és a volt Szovjetunió legújabbkori történelmét, otthonosan mozog kelet-európai “forradalmak”, rendszer- változások eseménytörténetében, rendre elolvasta, kijegyzetelte és kitűnően tudja kommentálni a Szovjetunió felbomlásával kapcsolatos orosz, európai és amerikai standard műveket. Könyve ezen túl számos, igen fontos, néhány esetben döntő jelentőségű bizalmas információval is szolgál, különösen a Szovjetunió “szétesésének”, a FÁK megalakulásának, a különböző utóvédharcoknak a vonatkozásában, és – természetesen – Kazakisztán belpolitikáját, gazdasági stratégiáját, a közeljövőre vonatkozó terveit illetően. A kötet foglalkozik olyan kérdésekkel is, mint a demokráciának és a jogállamiságnak kiépítése egy “keleti” országban, elmélyülten boncolgatja Európa és Kazakisztán, az Egyesült Államok és Kazakisztán, valamint a szovjet utódállamok és Kazakisztán mai és lehetséges jövőbeli kapcsolatait. – Minden, napjaink világpolitikája iránt érdeklődő olvasónak ajánlható. A kötethez Göncz Árpád írt meleg hangú előszót.
Írta: Könyvtári Intézet
